Márton vagyok, a Matyi gyerek egyetlen élő lúdja.

​

Igen. A Lúdas Matyié.

​

Kicsit belecsipegettem Matyi orvosi táskájában a gyógyító füveket tartalmazó üvegcsékbe. Ami ezután következett, azt magam sem értem. A Döbrögi uraság kastélya eltűnt, és ennek a csillogó várnak az udvarán találtam magam. A várnép felnőtt tagjai azt mondták, hogy ez egy iskola. Nem értettem. Mi az az iskola?

​

Mindenesetre itt maradhatok addig, amíg kitalálunk valamit, hogyan kerülhetnék újra haza Matyihoz. A Márton-napi vigasságok miatt kicsit aggódom, mert akkor mindenki ludat eszik. De remélem, vendégeket nem esztek! Márpedig örömmel vendégeskedem a váratokban.

​

A találkozásig üdvözlettel:

​

Márton, a lúd